Világ Kupa Val di Soleban

Alig egy hét telt el a legutóbbi világkupa óta, ezúttal az észak-olaszországi Val di Sole-ban rendeztek mindhárom számban (XCO, DH és 4XÖ) futamot, ami sűrű programot jelentett.

 

Bár mind a női és a férfi XCO futamokat minden versenyen más nyerte meg, két futammal a vége előtt már azért látszódtak az erővonalak, hogy ki lehet esélyes az összetett cím elnyerésére.

 

Bár a versenyt megelőző napokban szakadt az eső, pénteken és szombaton már sütött a nap és kezdett felszáradni a pálya, így szombat délelőtt a nőket egy ideális állapotú pálya várta. Az egy héttel korábban rossz napot kifogó Catherine Pendrel (Luna) a rajttól az élre állt és komoly tempót diktált, amit csak Maja Wloszczowska (CCC Polkowice) tudott tartani. Ketten együtt mentek az élen, mögöttük nem sokkal lemaradva tekert a világbajnok Irina Kalentieva (Topeak Ergon) és nagy meglepetésre a főleg cyclo-cross-ban jeleskedő Katherine Compton (Planet Bike). Bár a két páros között nem volt nagy a különbség, Kalentieva és Compton nem igazán tudtak közelebb kerülni.

 

Több esélyesnek viszont nagyon nem ment: legjobban még a Champéry-i győztes, Nathalie Schneitter (Colnago Arreghini Sudtirol) bírta, az összetettben első és második Willow Koerber (Subaru-Trek) és Eva Lechner (Colnago Arreghini Sudtirol) nem sokkal mögötte mentek, közel kétperces hátrányban az éltől.

 

Végül Wloszczowska nyert, sprintben verte meg Pendrelt, így 2008 után, élete második világkupa győzelmét aratta, harmadik helyre Kalentieva futott be. Pendrel kihasználva Koerber és Lechner gyengélkedését átvette az összetettben a vezetést, 54 ponttal áll Lechner előtt és 59 ponttal Koerber előtt, ami azt jelenti, hogyha nyer vagy második helyen végez Windhamben, akkor övé az összetett győzelem, függetlenül a többiek eredményétől.

 

Komoly hőségben készültek a rajtra az elit férfiak, ahol ismét komoly, 190 fős mezőny gyűlt össze. A verseny legelejétől kezdve az előző versenyen is domináns hármas, Nino Schürter (Scott-Swisspower), Julien Absalon (Orbea) és Florian Vogel (Scott-Swisspower) vezetett, akikhez néhány kör erejéig Jose Antonio Hermida Ramos (Merida Multivan) tudott csatlakozni, de a harmadik körtől kezdve ő is leszakadt és végül nyolcadik helyen futott be. Schürterék mögött Mathias Flückiger (Trek World Racing) és Ralf Naf (Merida Multivan) tudta még tartani valamelyest a tempót, de egyre jobban leszakadtak a vezető triótól.

 

Az eddig élete szezonját futó Jaroslav Kulhavy (Specialized-Rubena) ezen versenyen nem igazán bírta a tempót az elejével, míg eddig mindig dobogós helyen végzett, ezúttal meg kellett elégednie a hatodik hellyel, ami azt jelenti, hogy már csak matematikai esélye van a világkupa összetettjének megnyerésére.

 

Az utolsó két körben Schürter és Absalon leszakították Vogelt és ketten meccseltek a végső győzelemért. A cél előtti visszafordítónál azután Schürter robbantott és elhúzott, épp csak annyira, hogy négy másodperces előnnyel csapjon be a célba, így a szezonban ő az első versenyző, akinek két versenyt sikerült nyernie (az elsőt még az angliai versenyen).

 

Így az összetettben is átvette a vezetést Schürter, de előnye mindössze 26 pont, így csak abban az esetben nyerhet biztosan, ha az utolsó futamot megnyeri, minden más esetben számolgatni kell. Elvi esélye még Kulhavy-nak van, de ahhoz mind Schürternek és Absalonnak huszadiknál rosszabb helyen kéne végeznie, aminek minimális az esélye.

 

A lemenő nap fényénél kezdődött a 4X verseny, ami szokás szerint nagy eséseket és kemény versenyzést hozott. A nőknél Anneke Beerten győzedelmeskedett, szinte végig egy nagyságrenddel a mezőny fölé nőve tekert egész este. Előnye 45 pont az összetettben az osztrák Anita Molcik előtt, így itt még bármi történhet az utolsó verseny előtt.

 

A férfiaknál a győztes hasonlóan kiemelkedett a mezőnyből, ám az ő személye már sokkal inkább meglepetés volt. Roger Rinderknecht (BMC) elég közepes szezont futott idáig, aminek fő oka egy februári sérülés volt, legjobb eredménye a houffalize-i negyedik hely volt. Ezek után nagy meglepetés volt, hogy a selejtezőben ő futotta a legjobb időt, és egészen a döntőig minden futamot megnyert, legtöbbször komoly előnnyel. A másik ágon Jared Graves (Yeti) hasonló magabiztossággal haladt előre, így a döntőben tényleg a legjobbak találkoztak. Az első kanyarig Graves vezetett, de a második kanyarban Rinderknecht megpróbált előzni és szándékának a könyökével adott hangsúlyt. Megmozdulása kicsit hasonlított Contador és Schleck "Chaingate"-jéhez: a szabályos és a helyes határmezsgyéjén mozgott, de mivel Graves nem emelt panaszt, nem lett további következménye a dolognak és megnyerte a versenyt - első győzelmét aratta a szezonban.

 

Vasárnap tovább folytatódott a jó idő, aminek a következmény a gyakran bokáig érő por volt, egy-egy versenyző futama után percekig tartott mire leülepedett a por.

 

A délelőtti gyakorlás során sokszor besokalltak a pályán, olykor még a legnagyobbak is, a legjobb íveket próbálgatva - a tapadás sok helyen minimálisra csökkent a por miatt.

 

A nőknél Emmeline Ragot-nak (Suspension Center) sikerült tartania az egy héttel korábbi formáját és a legjobb időt ő futotta a selejtezők során. Mögötte Tracy Moseley (Trek World Racing) és Sabrina Jonnier vegzett. A döntő futamban az első jobb időt a francia Myriam Nicole (Commencal Superriders) állította be, de nem sokáig volt az első, mert Jonnier majdnem 10 másodperccel volt gyorsabb nála. Moseley csak Jonnier mögé tudott befutni és ekkor már csak Ragot volt hátra, aki bebizonyította, hogy az egy héttel korábbi eredménye nem csak véletlen volt: ismét megverte Jonniert.

 

Az összetettben továbbra is Jonnier vezet 175 ponttal, amit mondhatunk kényelmes előnynek, de Ragotnak, aki feljött a második helyre, a matematikainál jóval komolyabb esélye van az összetettbeni győzelemre.

 

Bár a legutóbbi versenyt Gee Atherton (Commencal) nyerte meg, az összetettben még mindig Greg Minnaar (Santa Cruz-Syndicate) vezetett a Val di Sole-i verseny előtt. A kvalifikáció azonban nem sikerült túl jól Minnaarnak, míg Atherton a legjobb idővel jött le, így szoros végeredményre lehetett számítani.

 

Az első komolyabb időt Markus Pekoll (Solid A-Class) futotta, aki elég sokáig vezetett és végül Minnaar kellett ahhoz, hogy kiüsse valaki a nyeregből. Ekkor még hatan voltak fent a rajtnál és ekkor rajtolt Marc Beaumont (GT). Az idén különösebben nem jól teljesítő Beaumont azonban ezen a napon annyira jól ment, hogy megelőzte Minnaart és az utána jövő versenyzők közül, beleértve Athertont is, senki nem tudott jobbat menni nála, így élete második világkupa győzelmét aratta.

 

Mindent összevetve Atherton átvette a vezetést Minnaar előtt, de az előnye 7 pont, így a verseny itt még teljesen nyitott, Windhamban fog minden eldőlni.

 

Három hét szünet következik, mindenki készül az utolsó világkupára az amerikai Windhamben, hogy utána egy héttel később a kanadai Mount Saint Anne-ben a világbajnoksággal lezáruljon a szezon.

 

Kép és szöveg: Hamvas Bálint